Casey Anthony két és fél éves gyermeke 2008-ban eltűnt, a holttestét fél év múlva találták meg ragasztószalaggal a száján. A nőből vádlott lett, a perét egész Amerika követte, mindenki meg volt róla győződve, hogy a rendőröknek hazudó, a gyereke eltűnése után bulizgató anya ölte meg a kislányt. A védelem egy egészen más sztorival állt elő, Casey nem tett vallomást. Az esküdtszék végül felmentette őt. Most egy dokumentumfilmben mondta kamerába, szerinte mi történt.
A fiatal, csinos fehér nő, Casey Anthony pere lázban tartotta Amerikát. 2011-et írtunk, a tárgyalássorozat közvetítése ment az éttermekben, az edzőtermekben, a fodrászatokban, mindenhol. Bloggerek ültek be a tárgyalásra, az érdeklődők pedig csüngtek a közösségi médián, hogy elolvassák és megbeszéljék a legfrissebbeket. A Twitteren záporoztak a posztok, a legnagyobb újságok az akkor még újdonságnak minősülő élő online streamben adták a pert, a CNN és az NBC emeletes, légkondicionált építményt húzott fel a bíróság épületénél. Legutóbb az O.J. Simpson-pert övezte ekkora figyelem, csak akkor még nem létezett a közösségi média.
A 22 éves Casey Anthonyt azzal vádolták, hogy megölte a két és fél éves lányát, Caylee Anthonyt.
Az ügy egy eltűnési ügyből váltott át szépen lassan egy bizarr gyilkossági rejtélybe. A nagyközönség számára az egész három évvel korábban kezdődött, amikor a nagymama 2008. július 15-én bejelentette, hogy 31 napja nincs meg az unokája.
A rendőrség és a média által kiadott fotókon és videókon egy nagy szemű, mosolygós, cuki kislány énekelt és táncolt. Az ügy rögtön beszippantotta az embereket, keresni kezdték a gyereket.
Az első fordulat rögtön másnap jött: letartóztatták az eltűnt gyerek anyját, a bejelentést tevő nagymama lányát, Casey Anthonyt. A szüleivel élő nő az őt kihallgató rendőröknek azt mondta, hogy a gyerek a bébiszitterrel, Zenaida Fernandez-Gonzalezzel járja be éppen az ottani, Orlando környéki vidámparkokat. Meg is mutatta nekik Zenaida lakását, ahol odaadta neki a gyereket. Azonban gyorsan kiderült, hogy az épület régóta üres, és sosem lakott ott ilyen nevű nő. Casey azt is mondta, hogy a Universal Studiosban dolgozik együtt a bébiszitterrel, és megnevezett még két férfit, akik közös kollégák. El is vitte a rendőröket a Universalba, a munkahelyük épületéhez. Miután bejutottak, némi téblábolás után Casey közölte:
Nem dolgozom itt.
Mint kiderült, a bébiszitter nevét korábban egy floridai társasház információs lapjáról leste le, azaz létezett a nő, és a közelben élt, de semmi köze nem volt az ügyhöz.
A gyilkosság gyanúja ekkor még hivatalosan nem merült fel, erre októberig kellett várni: a nőt 2008. október 14-én megvádolták a lánya megölésével, gyerekbántalmazással és a rendőrség négyrendbeli félrevezetésével.
A holttest ekkor még nem volt meg, újabb két hónap telt el, mire decemberben egy közműóra-leolvasó megtalálta a család házától nem messze, egy fás területen, micimackós pokrócba csavarva, szemeteszsákba tuszkolva, ragasztószalaggal az orrán és a száján.
Gyilkosság, vagy baleset?
A vádhatóságok 2009 áprilisában bejelentették, hogy a floridai törvények alapján halálbüntetést kérnek a nőre, majd 2011 májusában elkezdődött a hat héten át tartó per.
A tárgyaláson aztán egy különös ügy kezdett el körvonalazódni, pontosabban kettő – a vád és a védelem sztorija ugyanis alapjaiban tért el egymástól.
Amiben nem volt vita, hogy Caylee Anthonyt 2008. június 16-án látták utoljára élve. A rákövetkező időszakban az anya elment egy július 4-i partira, bútort, ruhákat, sört vásárolt, italkínáló hostessként dolgozott egy klubban, még egy „jó test” szépségversenyre is benevezett, sőt, Bella Vita (Szép Élet, vagy Az élet szép) feliratot tetovált a tarkójára. Az ismerősök szerint vidám volt, a barátoknak és a családnak mindig mondott valamit, ha megkérdezték, hol a kislány.
Az is bizonyos, hogy június 24-én az eltűnt kislány nagyapja, a nő apja, George Anthony a rendőrségen bejelentést tett, hogy a fészeréből benzineskannák tűntek el. Később, de még aznap – elmondása szerint – összeveszett a lányával, mert őt vádolta azzal, hogy elvitte a kannákat a benzinszűkében lévő kocsiba. A nagyapa belenézett az ő nevén lévő, de a lánya által használt fehér Pontiac csomagtartójába, amelyben benzinszag volt, és ott voltak a kannák – ám nem voltak rajtuk azok a ragasztószalagok, amikkel egy törött szelep volt leragasztva.
A fehér Pontiac nem sokkal ezután beállt egy pénzügyi cég parkolójába, majd miután gazdátlannak nézték, pár nap múlva az illetékesek bevontatták egy autótelepre. Casey Anthony közben egy barátjával és egy másik autóval július 5-én elment vásárolni, a barátnak azt mondta, a sajátja éppen szervizben van.
A telepen álló autóért végül július 15-én az unokájukat akkor már 31 napja nem látó nagyszülők mentek el.
Amikor kinyitották a járművet, egy zsák szemét és férgek voltak benne, és iszonyú bűz áradt belőle.
Az egykor rendőrként dolgozó nagyapa, George Anthony azt mondta, rögtön ráismert a szagra: az oszló holttest szagára. A nem szemétszaghoz hasonlító bűz tényét az autótároló udvar munkatársa is megerősítette a bíróságon. Miután a nagyszülők lehúzott ablakokkal hazavezették a kocsit, a nagymama először telefonvégre kerítette és magához rendelte a barátjánál lévő Caseyt, majd nagy nehezen, zavaros mellébeszélések után kihúzta belőle, hogy ő sem látta már 31 napja Caylee-t. Ekkor a nagymama eltűntként jelentette be az unokáját. Ez volt az a pillanat, amikor a hatóságok és a nagyközönség elé került a történet.
A telepről hazavitt autóban a hatóságok kloroform, emberi maradványok és ragasztószalag nyomait találták, illetve rábukkantak az átvizsgáláskor egy hajszálra is.
Kiderült a tárgyaláson az is, hogy a nagyapa, George Anthony 2009 elején, azaz a gyerek halála után, de még a tárgyalások előtt öngyilkosságot kísérelt meg, és túlélte. Számítógépes keresések is előkerültek a perben: informatikus szakértők kiderítették, hogy még jóval Caylee eltűnése előtt valaki a nagyanya számítógépén olyanokra guglizott rá, mint „nyaktörés”, „kloroform”, vagy „tutibiztos fulladás”.
Innen kettéválik a történet értelmezése.
A vád arra a konklúzióra jutott, hogy a fiatal, bulizni vágyó nő meg akarhatott szabadulni a szülői felelősség és terhek alól, ezért kloroformmal elkábította, majd szájra és orra tapasztott ragasztószalaggal megfojtotta a lányát, végül egy közeli erdős részen megszabadult a holttesttől. Az egészről csak akkor szólt a nagyszülőknek, amikor lebukott a bűzlő kocsi miatt. A vád szerint Casey Anthony egy megrögzött hazudozó, munkakerülő, akinek mindig is a szórakozás volt a középpontban. És gyilkos.
A védelem viszont egy egészen más történetet épített fel. Egy diszfunkcionális család sztoriját, amelyben volt egy tragikus baleset, amit képtelenek voltak megfelelően kezelni.
Jose Baez védőügyvéd ennek a verziónak a bizonyítására egészen mélyre nyúlt a család állítólagos magánéletében, Casey Anthony mentális állapotában. A bíróságon a nő azt vallotta, hogy 8 és 12 éves kora között rendszeresen megerőszakolta az apja, George Anthony, majd később évekig molesztálta – de nem erőszakolta meg – a bátyja, Lee Anthony. Elmondása szerint Casey arról, hogy az apja mit tett, soha nem beszélt az anyjának, a bátyjáról egyszer akart volna, de akkor az anyja állítólag lekurvázta őt. A védelem a tárgyalássorozat ideje alatt még apasági tesztet is csináltatott Casey apja és a bátyja DNS-ével, hogy ráerősítsen a molesztálási narratívára, de bebizonyosodott, hogy egyikük sem az eltűnt kisláy, Caylee apja.
A védelem szerint a gyerek véletlenül belefulladt a család úszómedencéjébe, ezután a nagyapa ráijesztett a nőre azzal, hogy örökre börtönbe csukják gondatlanság miatt, ha ezt bárkinek elmondja, majd eltüntette a holttestet. „Casey azt tette, amit egész életében: rejtegette a fájdalmát, és eljátszotta, hogy minden rendben. Visszament arra a mély, sötét helyre, amelyet tagadásnak hívnak, és úgy csinált, mintha minden rendben lenne” – érvelt a védőügyvédje.
Kétféleképpen értelmezte a vád és a védelem a nagyapa 2009-es öngyilkossági kísérletét is. Bűntudat, vagy súlyos gyász? A nő tetoválása a nemtörődöm bulizás jelképe, vagy a gyereknek állít emléket? A benzinkannáról hiányzó ragasztószalag sztorija is más jelentést kapott a két oldalon: a vád szerint Casey bűnösségét támasztja alá, a védelem szerint George próbálta meg Casey-re kenni a dolgot a trükkel, hogy a megfulladt gyerekre még ragasztószalagot is tesz.
A védőügyvéd egy tanút is hozott, egy önkéntes nőt, aki a lány keresésében segített, és aki azt vallotta, hogy George egyszer azt mondta neki, „Caylee eltűnése egy baleset volt, ami aztán kicsúszott a kezünk közül”. A védelem tanúként idézte be Casey bátyjának menyasszonyát is, aki szerint Casey és a kislánya kapcsolata csodálatos volt. A védőügyvéd felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a nagyapa, az exrendőr George nem hívta a rendőröket az autóból áradó bűz miatt, ezt a nagymama tette meg.
A nagyapa, Casey apja tagadta a védelem teljes sztoriját, beleértve a molesztálási vádakat is, a bátyot nem kérdezték meg erről a perben. A bíró az ügy szempontjából irrelevánsnak minősítette a szexuális erőszak szálat.
Casey Anthony a nyomozás során ártatlannak vallotta magát, a tárgyalóteremben nem szólalt meg, nem tett vallomást.
Egy mindenkit megdöbbentő ítélet
Amerika kezdettől fogva biztos volt benne, hogy a nő megölte a lányát. Az embereket felháborította, hogy a „szörnyeteg anya” a lánya halála után partizott, a sajtó kikiáltotta őt Amerika leggyűlöltebb nőjének. Jogilag azonban nem feltétlenül volt egyértelmű mindaz, amit a néphangulat bizonyosra vett. A gyilkosságra nem volt közvetlen bizonyíték, tanúk sem támasztották alá azt. A nő ujjlenyomata nem volt sem a holttesten, sem a ragasztószalagon. Senki nem látta, hogy valaha bántotta volna a gyereket. Végül a csomagtartóban lévő hajszál sem lehetett perdöntő: a labor nem tudta biztosra megmondani, hogy Caylee-től vagy más családtagtól ered. De még ha tőle is lett volna, az is illeszkedhetett a védelem verziójába.
2011. július 5-én a hét nőből és öt férfiból álló esküdtszék 10 óra 40 perces, rövidnek mondható tanácskozás után
nem találta bűnösnek Casey Anthonyt sem gyilkosság, sem gyermekbántalmazás vádjában,
„csupán” a hatóságok négyrendbeli félrevezetésében.
Casey Anthony az ítélethirdetéskor zokogásban tört ki, és a védőügyvédjét ölelgette. A nagyszülők faarccal fogadták az ítéletet, az ügyészek megdöbbentek. Az esküdtek visszaléptek az előre beígért közös sajtótájékoztatótól, majd rendőri kísérettel hagyták el a bíróság épületét. Egyikük, egy 32 éves nővértanonc azt nyilatkozta, hányingerük volt a saját döntésük után, és sírtak. Azt mondta, nem azt állítja, hogy Casey ártatlan, hanem azt, hogy nem volt elég bizonyíték ellene. „Szörnyű döntést kellett meghoznunk”, fogalmazott. Mint mondta, az esküdtek első körös belső szavazása 10-2 arányban hozta ki ártatlannak a nőt, innen győzték meg az ellenvéleményt képviselőket. Amikor hónapokkal később kiderült az esküdtek neve, többen elköltöztek, vagy igyekeztek rejtőzködni.
Casey Anthonyt a lehetséges maximumra, négy évre ítélte a bíró, minden vádpont miatt egy-egy évre. A büntetésbe beleszámolták azt a három évet, amit addig rács mögött töltött. Így a jó magaviseletért járó kedvezménnyel két hét múlva szabadulhatott.
2012 júniusában Casey Anthony egy CNN-nek adott tízperces telefoninterjúban kitartott a saját verziója mellett, hogy nem ölte meg a lányát, és arról beszélt, hogy a poklok poklát élte át, szégyelli azt, aki valaha volt, ráadásul az a régi énje sem a valódi énje volt. Szerinte a közvéleményben hamis kép él róla.
Ugyanabban az évben a védőügyvéd, Jose Baez társszerzőként írt egy könyvet az ügyről, és egy új, a korábbiaknál is durvább, a perben nem említett állítólagos történetszálat pendített meg.
Azt írta, hogy Casey imádta a lányát, de félt, hogy a nagyapa a gyereket is molesztálni fogja, mint egykor őt, ezért soha nem hagyta őket kettesben, aludni is Caylee-vel aludt. Mivel a férfi délután járt dolgozni, a nő inkább otthagyta a munkáját, minden nap elvitte otthonról a gyereket, és csak akkor mentek haza, amikor az ő apja már elment otthonról. Mivel gyanús lehet, hogy vajon milyen munkába lehet elvinni egy egyéves gyereket, Casey kitalált egy sztorit egy bébiszitterről, akinél minden nap otthagyja Caylee-t. Ezért volt tehát a kamuállás és a kamubébiszitter sztorija, amit két éven át mesélt a szüleinek, és később a rendőröknek is előadott.
Casey verziója szerint 2008. június 16-án az apja agresszívan ébresztette őt fel, Caylee pedig nem volt sehol. George azt üvöltötte, hogy „hol a pokolban van Caylee?”. Elkezdték keresni a gyereket a házban, majd a ház körül, és a nő egyszer csak azt látta, hogy az ő apja a medence felől hozza a gyerek vizes, ernyedt testét. „Biztos csinált vele valamit, és így akarja eltüntetni a nyomokat”, villant át az agyán. A nő zokogott, pánikba esett, összeomlott és lefeküdt az ágyába a házban. Aztán George bement a szobába, azt mondta, majd ő elintézi, és elment. Amikor később telefonon beszéltek, akkor George azt mondta, „elintéztem mindent”. Majd elkezdődött a nő elméjében a tagadás pszichózisa.
A nő 2017-ben is nyilatkozott, az AP hírügynökségnek azt mondta, „leszarja”, ki mit gondol róla, és mindig is le fogja szarni. Kitartott amellett, hogy nem tudja, mi történt Caylee-vel élete utolsó pillanataiban, és amikor utoljára látta őt, azt hitte, él és nem lesz baja. Azt is mondta, hogy megérti, miért gondolják róla az emberek azt, amit. Akkoriban a volt ügyvédi csapata egyik tagjának dolgozott, és megpróbálta beindítani saját fotós karrierjét, de nem sok sikerrel.
2021-ben, az ügy tizedik évfordulóján egy férfi esküdt a People magazinnak adott interjút, és azt mondta, a döntés a mai napig kísérti őt, minden nap eszébe jut az ügy. Arról beszélt, bárcsak a nőt valamelyik komolyabb vádpontban is bűnösnek találták volna, de a vádhatóság nem adott elegendő bizonyítékot erre. Szerinte az ügyészek arrogánsak voltak, és a nő ügyvédje volt az egyetlen, akit érdekelt az egész. „Ott ültünk az esküdtek termében, arra jutottunk, hogy fel fogjuk menteni, és egyszer csak bevillant, hogy basszus, szabadon engedjük a nőt. Mindenki ki volt akadva, hogy mire készülünk. Egy női esküdt megkérdezte tőlem, hogy nekem oké-e ez. Azt mondtam, rohadtul nem, de mit tudunk tenni? Arra esküdtünk, hogy követjük a jogot.” Szerinte akkor nem tudta, mit művel, és ma már jobban kiállna amellett, amiben már akkor is hitt: a nő bűnössége mellett.
14 év után kamera előtt
Több mint tizennégy évet kellett várni a történtek után arra, hogy a főszereplő, Casey Anthony is kamerába mondja a saját verzióját. A Magyarországon nem elérhető Peaco*ck streamingcsatorna készített egy háromrészes dokumentumfilmet az ügyről Where the Truth Lies (szójáték, jelentheti azt is, hogy Ahol ott van az igazság, és azt is, hogy Ahol az igazság hazudik) címmel, amelyben a nő is nyilatkozik.
Lényegében a saját apját vádolja meg azzal, hogy egy szexuális támadás során véletlenül megölte a gyereket, majd fulladásnak álcázta a gyilkosságot. Elmondta újra, hogy az apja ébresztette aznap azzal, hogy eltűnt a gyerek. Együtt indultak megkeresni őt. Aztán csak arra emlékszik, hogy az apja, George a gyerekkel a karjában áll előtte.
„Vizes volt (a gyerek). Odaadta nekem. Azt mondta, az én hibám. Én okoztam. De nem hívta a 911-et, nem próbálta újraéleszteni. Összeestem, a karomban Caylee-vel. Nehéz volt és hideg.”
Ezek után elmondása szerint az apja elvette tőle a holttestet, ellágyította a hangját, és azt mondta, hogy minden oké lesz.
A nő azt állítja, a 31 nap alatt végig azt hitte, él a gyereke, mert az apja azt mondta, jól van. „Követnem kellett az utasításait. Mondta, mit kell tennem. Amennyire csak tudtam, próbáltam tettetni, hogy minden a szokásos.”
Elmesélte azt is, hogy nem tudja, ki volt a gyermek apja, mert bár volt barátja akkoriban, egy házibuliban elkábították, és ugyan semmire nem emlékszik, valószínűleg szexeltek vele. Nem tudja, hogy a beleegyezésével, vagy sem, illetve, hogy mi történt, mindenesetre senkinek nem beszélt róla. Az apasági tesztből már akkoriban kiderült egyébként, hogy nem az akkori barátja az apa. Neki azt mondta, egy régi barátjával feküdt le.
Amerika egy része a dokumentumsorozat miatt ismét kiborult, ahogy 2011-ben is. Most azért, hogy a csatorna bevételt remélve teret ad a nőnek. A Guardian cikke szerint a háromrészes minisorozat nem eléggé kemény a nővel, a vádhatóság nem szerepel benne, a védelem viszont sok teret kap. A lap hiányolja a belemenős kérdéseket, például, hogy a nő miért nem kérdezte 31 napig a nagyapát, hogy mi van a gyerekkel, láthatná-e őt. Egy egykori esküdt is kiakadt – például azon, hogy ha akkor a védelem vízbefulladást emlegetett, most meg a nő szexuális erőszak közben elkövetett véletlen gyilkosságot, akkor valaki hazudik.
A 36 éves Casey Anthony továbbra is jogi asszisztens az egykori ügyvédi csapatának egyik tagjánál, Patrick McKennánál, és mellette könyvel. Nem él társasági életet, kevés emberrel tartja a kapcsolatot, de tavaly egy bárban összetűzésbe keveredett egy nővel egy közös exük miatt. Férje, gyereke nincs. Az anyjával és a bátyjával ritkán, de beszél, az apjával egyáltalán nem. Az apját egyébként jogilag soha nem vádolták meg erőszakkal, sem a gyerek halálával nem hozták kapcsolatba, ő maga pedig most ellenlépéseket fontolgat a vádak miatt.
Casey Anthony a Bella Vita tetoválását virágmintás tetoválással takartatta le,
„a növekedés és újjászületés jelképével”.
További fontos források: Time, NYT, People, CNN 1., 2., ABC 1., 2., 3., 4.
